Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Kedves László!

Rábukkantam http://www.szappanos.eoldal.hu/ weboldalra. Nagy érdeklődéssel olvasom, hogy a kunszentmiklósi Szappanos család feltett eredete nagyon hasonlít a kecskeméti Szappanos család eredetéhez. Hozzá kell tennem azt, hogy a kecskemétieknek is volt/van tudomásuk arról, hogy több ilyen nevű család létezik a környező vidéken, de azoknak esetleges rokoni kapcsolatát még senki nem kísérelte meg kikutatni. A mai internetes kutatóeszközökkel és könnyebb mozgásképességgel ez a feladat könnyebbé vált és sok lehetőséget nyújt olyannak aki időt és energiát hajlandó belefektetni.

Én a kecskeméti ágnak vagyok Kecskeméten született 80 éves sarja, aki már 60 éve Amerikában élek. Apám volt családunk nesztora, akitől családfánkat és a családdal kapcsolatos iratokat és történelmet megörököltem. Azt én számítógépes alapra és adatbázisba tettem és további kutatással és gyűjtéssel felfejlesztettem.

Csatoltan szabad legyen mellékelnem családunk általam összeállított történetét. Ha annak olvasása megfelelő érdeklődést kelt, szívesen szolgálnék még részletesebb családfa és történeti anyaggal is.

Nagy örömömre szolgálna, ha fel tudnánk fedezni esetleges közös őst, akivel ezt a két ágat egyesíteni lehetne. 

Üdvözlettel

Szappanos István

Cleveland, USA

szappanos.se@sbcglobal.net.

TANULMÁNY A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS SZAPPANOS CSALÁD EREDETÉRŐL

ifj Szappanos István (sz. 1929)                                             1997 március /rev. 1999 szept.                      

            Édesapám, Szappanos István (1899—1986) “Családi Legendárium”-ából” idézem a bekezdést:

            Felejthetetlen emlékű Károly Bátyánk (Szappanos Károly, 1865-1945, nyug. ref. lelkész) Kecskeméten 1940-ben kiadott 30 oldalas “A Szappanos ­Család” című füzetének adatait kívánom az alábbiakkal kiegészíteni, könnyebb áttekintés céljából, és generációkra osztva csoportosítani. Szükségesnek tartom ezt, mivel Károly Bácsi feljegyzéseiben az anyakönyvi bizonyítékok nélküli adatokat csak megemlíti, mint feltételezhető eseményeket, holott Károly Bácsi unokaöccse, Dr. Szappanos Sándor (1909-1943) későbbi kutatásai szerint, a kecskeméti városi levéltárban talált adatok, édesapja és nagyapja hagyatékában talált feljegyzések és szóhagyományok alapján, hiteles anyakönyvi adatok hiányában is valónak, azaz esetenként valószínűnek kell elismerni az alábbiakat.

         Sándor öcsém 1943-ban a don-i harcokban elesett. Kecskeméti Budai utca 13.sz alatti lakását 1944-ben a várost elfoglaló orosz katonák kirabolták és az ott talált összes íratokat felégették. Megsemmisültek az általa összegyűjtött iratok. Azokból csak néhány másolat jutott Károly Bácsihoz, akinek unokája Gömöry Kata, ny.tanárnő , Solymár, ezeket megőrizte és nekem 1984-ben kiküldte. Ezek alapján bővítem ki Károly Bácsi kis könyvét az alábbi adatokkal...”

Édesapám szerint a Szappanos család nesztorai a következők voltak:

I. Sándor (1800-1884)

IV. István (1818-1917)

I. Elek (1837-1921)

I. Károly (1865-1945)

III. Imre (1877-1959)

I. Jenő (1894-1976)

VIII. István (1899-1986) 

         Halálával reám származott mind az a nagy szorgalommal és szeretettel itt a messze Amerikában összegyűjtött családi irodalom, iratok és adat és kép gyűjtemény amelyet   életének folyamán kiterjedt levelezéssel újra összegyűjtött és a feledéstől, az enyészettől megmentett. Habár nem vagyok családunk koridős tagja, de az öröklés jogán és ezeknek birtokában, és nyomán, én VIII. István (1929-) átvettem a család nesztorságát és folytatom, most már kiegészítve saját olvasmányaim és kutatásaim szerint.

                      Történelmi háttér:

         Gróf Thököly Imre (1656—1707) élt I. Lipót Habsburg császár uralkodása (1657-1705) idején. Életében megérte Budavár visszavételét a töröktől (1686), és a török hatalom magyarországi befolyásának, és az erdélyi fejedelmségnek alkonyát. Ebben az időben folynak a katolikus Habsburg uralkodóház és a jezsuita rend szorgalmazására a protestáns vallást követőknek, főleg prédikátorainak üldözése. Vagyonelkobzások, családoknak kiirtása, prédikátoroknak gályarabságba való eladása napirenden. Thököly, Apafi I. Mihály erdélyi fejedelemmel egy időben, az osztrákokkal szembeni ellenállásnak lesz vezetője (1671 kuruc felkelés) mint Kuruckirály. Majd később mint Erdélyi Fejedelem (Apafi utóda) kényszerül menekülésre Buda felszabadulása, az osztrák hatalom hazánkban való megerősödése és a kurucok csillagának hanyatlásával. A karlócai békekötés után (1699) törökországi Nikomedia-ba bujdosik vezéreivel, és ott hal meg 1704-ben.(Nikomedia, a mai Izmit, Törökország kisázsiai részében Istanbultól keletre kb. 100 km. -re fekszik)

Több mint tíz éves szünet után II. Rákóczi Ferenc veszi fel a kurucok zászlaját és mint kuruc fejedelem 1703-tól 1711-ig vezeti a bécsi udvar elleni szabadságharcot. 1711-ben a nagymajtényi síkon leteszik a zászlót és megkötik a szatmári békét. Rákóczi is elbujdosik, szintén Törökországba, ahol Rodostó-ban 1735-ben meghal. (Rodosto=Redhesztosz= a mai Tekirdag, Törökország európai részén, Isztambultól 15O  km.-el nyugatra, a Márvány tenger partján.)

Családunk őse Szappanos (alias Brassai) Mihály, 15 éves korában állt a kurucok közé, majd később gróf Thököly Imrének lett kuruc kapitánya. 1671-ben elkövetett hőstette eredményeként Thököly javaslatára 1674-ben Apafi Mihály, Erdély fejedelme nemesi levelet adományozott, csőrében zöld ágat vivő galambot ábrázoló címerrel.

Kép  

A címer rajza és a nemesi levél latin szövege a budapesti Országos Levéltár, Gyfv kpt. (gyulafehérvári káptalan) Arm. 6. szám alatt található, mi szerint a nemességet Szappanos Mihály és fia István kapta. De benne van Nagy Iván “Magyarország Nemesi Családai” című  művében is.3 Valamint megleltem a clevelandi Public Library-ban is, “Grosses und allgemeines Wappen Buch”, vierter Band XII.12, amit J. Siebermacher állított össze: “Adel von  Siebenbürgen”, Verlag v.Bener und Raspe, Nürnberg 1898, Tafel 161. A 223.-ik oldalon: “Adels und Wappenbrief von Michel Apafi d.d. Gyulafehérvár, 27 november 1674, für Michel Szappanos, alias Brassai, und Sohn ebenfalls Michel. Orig Dipl. R.A.”  Az eredeti okmány és a német feldolgozás között egy sarkalatos különbség van, miszerint István és nem Mihály volt ősünk nemességet elnyerő fia. Ez az aránylag újabb felfedezés kétséget borít azon feltételezésre, hogy ősünknek egy Mihály fia is lett volna. Szakvélemény szerint „Brassai” nem nemesi előnév, hanem egy aliasz, ami a nemességet kapó személy nevéhez fűződik. Nemesi előnév a nemeslevélben adományozott birtok helyéhez fűződik. A Szappanos nemesi levélben ilyen nem szerepel.

Kép  

(Ugyanebben a könyvben ugyanazon az oldalon egy másik Szappanos címer is látható egy ágaskodó oroszlánnal, jobb kezében egy görbe karddal, bal kezében egy nyíllal. “Adels und Wappenbrief von Gabriel Bethlen d.d. Gyulafehérvár, 1 november 1624, für Johann Szappanos, als Haupterwerber und durch ihm sein Schwiegrsohn Sebastian Szabó. (R.A. Budapest - Gyfv.L.R.XIII.” (Nemesi és címer okmány Bethlen Gábortól, Gyulafehérvár 1624 nov.1.én, Szappanos Jánosnak mint főnyereményes, és rajta keresztül vejének Szabó Sebestyénnek) Ez a nemesi levél kerek 50 évvel megelőzi az Apafi által adományozott galambos nemesi címert. Könnyen feltételezhetnénk, hogy ez a Sz. János egy más család képviselője, ha nem merülne fel az „oroszlános” pecsét családunk birtokában. II. Sz. István (1766-1838) végrendelete egy ilyennel van lepecsételve. Ennek az Istvánnak testvérei örökösödési perirataikon azonban a „galambos” viaszpecsétet használták. Így, nagyon valószínű, hogy mindkét címer ugyanazon családot illeti, azaz dupla nemességről van szó, és mindkét címer használata egyenlően jogos. Feltehető, hogy őseink birtokában mindég is meg volt mind a két pecsétnyomó, majd II. János, II. István fiának a „oroszlános” nyomót adta örökségül, még József és Zsuzsánna gyerekeinek a „galambosat” .)

A hősi tett amiért  ősünk Szappanos Mihály, Apafitól nemességet nyert a következő: 14

“1671-ben merész rajtaütéssel gályarabul eladott evangélikus prédikátorokat szabadított ki.10 (16.old)Thököly 14 éves volt még, - evangélikus lévén - sírt amikor megtudta. S mert kiskorúsága miatt még nem adhatott nemességet, küldte Apafi Mihály fejedelemhez, aki tüstént kiállította a kutyabőrt és nemesi címert. Mihály később a Felvidéken harcolt Thökölyvel, mint kuruc kapitány a labancok ellen és a magyarok vallásszabadságáért.”

Mihály ősünket gróf Thököly Imre 1693-ban kapitányává nevezi ki, majd a kurucok csillagának hanyatlásával ősünk Thökölyvel kibujdosik Törökországba, és itt is hal meg. Thököly levélben értesítette feleségét haláláról. Ez a levél Szappanos Sándor gyűjteményével együtt a Budai utcai házban 1944-ben megsemmisült. Hamvai talán a törökországi galatai örmény temetőben nyugszanak. (Galata a mai Istanbul európai oldalának északi városrésze.) I. Mihály és gyermekei születési és halálozási éve, úgymint feleségének neve nem maradt fenn az utókor számára. Így azokat csak hozzávetőlegesen tudjuk megközelíteni.

             I. Mihálynak két (három?) fia volt (II. Mihály ?), I. István, I. János.

             I. Istvánnak III. Mihály fia már okmányilag bizonyíthatóan 1675-ben született Bihar vármegyében. (Talán Sarkadkeresztúron?)

Mivel a nemesi oklevélben István fia is szerepel, feltételezhető az, hogy ő, apja mellett részt vett a hőstettben. Továbbá, II. Mihály (?) és I. János szintén 1674 előtt kellett hogy szülessenek. Ezt a feltevést az a körülmény szorgalmazza, ami szerint III. Mihály apjának I. Istvánnak legalább 20 évesnek kellett lennie fia születésekor 1675-ben, ami az ő születését kb. 1655-re tenné. Ha bátyja II. Mihály (ősi szokás szerint az elsőszülött viseli apja nevét) mondjuk két évvel született előtte, akkor az ő születését 1653-ra tehetjük, még I. Jánosét 1657 vagy az utánra. Ezek szerint I. Mihály születése kb. 1630-ra tehető, ha feltételezzük, hogy az elsőszülöttek az apák 20-22 éves korában jöttek a világra.

Tehát:

             I. Mihály, kb. 1630 - kb. 1702. A hőstettkor kb. 41 éves. Élt kb. 70 évet. (Mivel Thököly 1707-ben halt meg, de még ő volt az aki I. Mihály haláláról hírt adott, ezért ő 1707 előtt kellett hogy meghaljon.)

                                     II. Mihály (?), kb. 1653 - ?,

I. István, kb. 1655-1705 nov. 11, Zsibó, Bihar vm.6-ben. Élt 50 évet, a hőstettkor kb. 16 éves.

                                               III. Mihály, 1675-1741, élt 66 évet

                                                           IV. Mihály, 1712-1736, élt 24 évet

                                                           II. János, 1713-1795, élt 82 évet

                                                                       II. Zsuzsánna, 1741-?

                                                                       II. Judit, 1745-?

                                                                       I. Erzsébet, 1749-?

                                                                       V. Mihály, 1752-?

                                                                       II. József, 1755-?

                                                                       III. János, 1761-1819, élt 58 évet

                                                                       II. István, 1766-1838, élt 72 évet

                                                              I. József

                                     I. János, 1656 után - ?

Megemlítendő az, hogy tényszerűen csak annyit tudunk, hogy I. Mihálynak volt egy István (Mihály?) fia (nemesi oklevélben megemlített). Az, hogy ennek az Istvánnak (II. Mihálynak?) volt még egy János testvére is és hogy I. István és I. János azonosak III. Mihály atyjával és nagybátyjával, csak szájhagyománnyal alátámasztott, nagy valószínűséggel bíró feltételezés.

Egyetlen körülményi bizonyítékunk arra, hogy családunk egyenes ágú leszármazottja  Szappanos (alias Brassai) Mihálynak, az hogy a kecskeméti levéltárban elfekvő különböző családi periratok vörös-viasz pecsétjei a fent említett szájában ágat tartó galambot ábrázolják. Hogy azonban a dolgok ne legyenek teljesen tiszták, meg kell jegyezni, hogy Vörös Tiborné, Beretvás Zsuzsa saját szemével látta a kecskeméti levéltárban elfekvő II. Szappanos István és Kolozsváry Zsuzsánna végrendeletén lévő vörös-viasz pecsétet, amely viszont egy ágaskodó oroszlánt ábrázol. A fent említett “Grosses und ailgemeines Wappen Buch” 12 negyedik kötetében valóban két Szappanos címer látható: egy, az ágat szájában tartó galamb, a másik az ágaskodó oroszlán.

A hódmezővásárhelyi Dr. Szappanos László (Darmstadt) tulajdonában van egy eredeti nemességet adományozó kutyabőr, latin nyelven, amit II. Ferdinánd, 1633 októberében adományozott Szappanos Jakabnak, feleségének Szaniszló Erzsébetnek, leányának Katalinnak és testvéreinek Szappanos Györgynek és Andrásnak, ugyancsak rokonainak Kazynczki György (és) Márton, Uromoczky Tóbiás, Tamás (ás) Jónás, úgyszintén Szántó Györgynek, a királyhoz való hűségükért és nemes szolgálataikért. A címer, kék alapon egy kőkockákból épített tornyon álló férfi, vörös mentében, bal keze kardja foganatján, Jobb kezében egy lándzsát tartva, egy jobb oldalán álló pajzsra támaszkodik amelyen egy gazdag diadémmal ékesített lovag látható, jobb kezében egy buzogánnyal. A nemesi címmel járó privilégiumok a következők: “mindennemű lovagi játékokon való részvétel, p1. tornákon, páros vagy egyéni viadalokon, vagy a hadaknak bármely más lovagi vagy nemesi viadalain. A címer használata sátrakon, zászlókon, házakon, sírköveken és részvétel hadi felvonulásokon. Továbbá a fent nevezetteket és azoknak mindkét nembéli leszármazottjait mindenki Nemesként tisztelje, úgy beszédben mint magaviseletben.” (az eredeti latin szöveg német fordításából ültettem magyarra szabad fordítással.)

A fenti nemeslevél 41 évvel megelőzi az Apaffy által adományozott nemességet. Egyetlen bizonyíték, hogy ez a nemesség családunkra vonatkozik, az hogy az eredeti kutyabőr családunk egyik tagjának birtokában van. Semmi más feljegyzés vagy szájhagyomány nem utal rá. Ha azonban meggondoljuk, hogy a későbbi Szappanosok reformátusok és kuruc pártiak voltak, és új nemességüket Apaffytól kapták, nem csoda ha a bécsi udvartól nyert katolikus nemességgel már nem dicsekedtek és az feledésbe ment. 

Feltehető tehát, hogy a két, református Erdélyből származó nemeslevél a kecskeméti református Szappanos családot, még a császár által adományozott nemesség a kecskeméti katolikus Szappanos családot illeti. Az hogy ez a császári „kutyabőr” hogyan került a református hódmezővásárhelyi család birtokába, már a múlt homályába borul.

Az hogy Kecskemét feljegyzett nemesei között nem szerepelnek Szappanosok, magyarázható avval, hogy kuruc múlttal és erdélyi fejedelem által adományozott nemességgel a hatalmat átvett osztrák uralom elnyomása alatt nem volt tanácsos dicsekedni. És, hogy akkor a “régebbi” nemességet húzták volna elő, a színváltás, köpenyforgatás, és a politikai ügyeskedésnek olyan fokát bizonyította volna, ami az akkori becsületes magyar embernek elképzelhetetlen lett volna. Ezért történt talán, hogy a nemeslevelet sem váltották ki. A következő 200 év alatt pedig erre szükség nem volt, mivel a kecskeméti városi. polgárok ugyanolyan jogokat élveztek, és ugyanolyan elbánásban részesültek mint a nemesek.5

             II. Mihály későbbi sorsáról és esetleges gyerekeiről nem tud a család, de feltételezhető, hogy ő, vagy leszármazottai költöztek Hódmezővásárhelyre, megalapozva az ottani református Szappanos ágat. Ennek az ágnak két felnőtt tagja él ma Németországban: Dr. Szappanos György és Dr. Szappanos László, néhai Dr. Szappanos György fiai. ifj. Györgynek két lánya és egy fia van.

             A hódmezővásárhelyi ág adatai szerint egy Szappanos Mihály jött Vásárhelyre 1768-ban, akinek egy István testvére is volt. Ez semmiképpen nem lehet azonos a fenti II. Mihállyal, aki kb. 1653-ban született, mert 115 évesnek kellett volna lennie amikor Vásárhelyre érkezett 1768-ban. Tehát még vagy három generációt be kell szúrni a két Mihály közé, és feltételezni egy másik lehetőséget:

                Talán a vásárhelyi Mihály ős azonos V. Mihállyal (sz. 1752), aki a családi szájhagyomány szerint Kecskemétről elindult hogy megkeresse a hódmezővásárhelyi rokonokat, de nyoma veszett. Feltételezés az volt hogy útszéli zsiványok kezébe került és azok megölték. Hátha nem így történt, hanem Mihály valóban meg érkezett Vásárhelyre, ahol a Szappanos család tagjait nem lelte, vagy fiú utódok hiányában kihaltak, vagy kihalóban voltak, és ott új családot alapított, és Kecskemétre soha nem küldött erről értesítést.

             I. István ugyancsak kuruc katona volt. Ha R. Várkonyi Ágnes: “Két Pogány Közt” c. könyvében6 említett Szappanos István ezreskapitány azonos ősünkkel, akkor a Zsibói csatában esett el 1705-ben, kb. 50 éves korában.

             I. Istvánnak ismeretünk szerint egy fia volt III. Mihály, aki Bihar vármegyében (Sarkadkeresztúr?) született. Családjának helyzete lehetetlenné vált a megerősödött osztrák uralom kuruc üldöztetései alatt és menekülnie kellett. Sógorával, a fiatal I. Jánossal és az 1675-ben született 10-15 éves kisfiával, az 1680-as évek végén kerekedett útnak az anya, szül. Kupa Komáromi Zsuzsánna, és a Veszprém megyei Takácsiba, ahol nővére Rozália és családja lakott, telepedtek le. Hamarosan a vallásüldözés itt is elérte őket és tovább kellett menekülni. Kecskemét abban az időben már református templommal rendelkezett és a törökök biztosították a vallásszabadságot. Így, másik 70 református bevándorló családdal együtt 1690-ben került a kis család Kecskemétre. III. Mihálynak itt 3 fia és 2 lánya született ami a későbbi Szappanos család gyökerét képviseli 

Egyes más hagyományok szerint I. István felesége Kupa Komáromi Zsuzsanna mint özvegy menekült Erdélyből és 1690-ben érkezett Kecskemétre. Ha azonban I. István tényleg azonos a kuruc ezreskapitánnyal, aki az 1705-i  zsibói csatában esett el, akkor a fenti hagyomány téves, amennyiben nem mint özvegy menekült, és valószínűbb az, hogy István még életében menekítette családját Dunántúlra, ő maga katonai hívatása miatt otthontól távol, rábízta őket öccsére Jánosra. 

             Szappanos Sándor feljegyzéseiben15 megint egy másik variáció olvasható: „…Atyámtól és családom öregebb tagjaitól hallottam, hogy a mi legrégibb ősünk az a szappanos György volt, ki Kecskemét város története szerint 1592-ben a  „Homokon” megvette a „János kovács házát”. Ennek a Györgynek két unokája, mint fiatal szappanos iparosok vándor útra keltek és a Veszprém megyei Takácsi községben telepedtek le. Az egyik testvér, Sz. Mihály, kinek felesége Kupa Komáromi lány volt, jó módba jutott, s háza telkének egy részét oda ajándékozta a takácsi reformátusoknak templomépítési célra. A templom az ő segedelmével fel is épült, de ezt és Sz. Mihály házát a pápisták felgyújtották. Emiatti elkeseredésében Sz. Mihály beállott gr. Thököly Imre kuruc vezér seregébe, s Takácsiban volt ingatlanait eladta a Bende famíliának, ill. Szalma város bírájának, feleségét és egyetlen Mihály nevű fiát pedig Kecskemétre, az ő szülőföldjére szállította, hol rokonai voltak…”

             (Ez a verzió további bizonytalanságot képez őseink mibenlétéről, miszerint egy, manapság feltételezett generáció, azaz I. Mihály fiai: II. Mihály, I. István és I. János nem léteztek, Kupa Komáromi Zsuzsánna nem I. István, hanem  I. Mihály felesége volt. Viszont a nemeslevél szerint Mihály és fia István kapták a nemességet , tehát a fenti „egyetlen Mihály nevű fiát…” kitétel sem állja a helyét.)   

I. Jánosnak, miután sógornőjét kisfiával Kecskeméten biztonságba helyezte, eltűnik a nyoma.

Ugyancsak szájhagyomány szerint, a Kecskemétre költözött III. Mihály unokái (ötödik generáció) nagy érdeklődést mutattak őseik iránt. Elsőnek, mint már említettem V. Mihály kelt egyedül lóháton útra a vásárhelyi rokonságot keresni. Utána testvére II. József indult útnak, most már lovas fogattal és kocsissal és fegyverrel felszerelve, állítólag bátyját megkeresni. Több mint valószínű azonban, hogy inkább az ősök után ment kutatni, mert csak Tépe, Bihar megyei községig jutott, ahol beleszeretett egy Szabó Katalin nevű leányba, elvette feleségül és ott ragadt haláláig mind tépei jegyző. Gyermekei közül I. László mint református lelkész a Baranya vármegyei Várdarócz községbe telepedett le az 1800-as évek elején, de csak leányai voltak, így a család baranyai ága kihalt.

A harmadik testvér, II. István ugyancsak ellátogatott négyesfogatú lovas kocsin Erdélybe, keresvén a család gyökereit. A szájhagyomány szerint Kolozsvárott lelte meg a Szappanos nemesi oklevelet. Itt találkozott Kolos vm. egyik gazdag nemesének Kolozsváry Ádámnak leányával Zsuzsannával akivel 1787-ben Kecskeméten nagy pompával meg is esküdött.10 (Későbbi kutatások felderítették azonban azt, hogy Kolozsváry Zsuzsánna, Kolozsváry Ádám leánya a kecskeméti református születési anyakönyv bejegyzése szerint tulajdonképpen Kecskeméten született. Így a fenti romantikus történet veszít valamit fényéből. Hogy a Kolozsváry család valóban Erdélyből származott és hogy K. Ádám rokonai ott éltek bizonyítja az a szemtanúi feljegyzés amit Szappanos Jolán „Családi Legendáriumában” 10 találhatunk miszerint 2-3 generációval később ezek a rokonok megjelentek egyszer Kecskeméten, hogy itt élő rokonaikat meglátogassák. )

Ekkor már a Szappanos család tagjai Kecskemét környékén gyarapodó birtokokkal rendelkeztek és itt is telepedtek le, megalapozva a kecskeméti törzset. Ezek után nem találunk több feljegyzést Erdélyi kapcsolatokról. 

A XIX.ik és XX.ik században a család Kecskemét jeles családaiként szerepel. Több református lelkésszel, jogásszal, bíróval, katona tiszttel gazdagította a város társadalmát. Volt közöttük országgyűlési képviselő (Szappanos István IV. 1818-1917), városi műszaki főtanácsos (vitéz Szappanos Jenő I. 1894-1976), virilis jogú törvényhatósági bizottsági tag (Szappanos Sándor II. 1829-1911, Szappanos Elek I. 1837-1921, Szappanos János VI. 1839-1919, Szappanos Elek III. 1868-1932, Szappanos István VI. 1871-1925, Szappanos István VIII. 1899-1986), de főleg mint növekvő földbirtokokon gazdálkodó családok tűntek elő.

Számos Kecskemét városi ház tulajdonosai: a Klapka utca,   Bárány utca 37. , Csongrádi utca, Munkácsi út, Mária utca, Budai út 13, belső Széchényi út 13, Gyenes tér 2., Jókai utca 14., Széchényi fasor 11,  Széchényi tér  10. , úgymint nagygazdasági majorok, családi kúriával  Városföldön és Köncsögön. 

Kecskeméten és az ország más részein is vannak még Szappanos nevű családok, akikkel a rokonság lehetséges, de az sem okmányilag sem szájhagyományilag nem bizonyítható. Valószínűbb inkább az, hogy ezek nevei alkalmilag és külön-külön ipari foglalkozásukból, mint kovács, szabó, szappanos, stb. erednek és egymással rokoni kapcsolatban soha nem voltak.

BIBLIOGRÁFIA

1. ”Az 1754-55 évi Országos nemesi összeírás”, dr. Illéssy János. 23.old, Bihar Vármegye alatt: “Szappanos János (3) esetben előforduló keresztnév.” (Ezt szó szerint másoltam ki így a Széchényi könyvtárban, 1997 márciusában. Más régi feljegyzések szerint azonban nem 3 János, hanem János, Sámuel és Istvánra volna utalás.)

2. “Nemes Családok Pest Vármegyében”, Kőszeghi Sándor - 1899. 363.old:

“Szappanyos István kineveztetett Pest Vármegyében táblabírónak az 1861 évben”.

3. “Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal”, S-Sz kötet, Nagy Iván. 491. old.: “Szappanos család Bihar megye nemes családa, Szappanos Mihály, Thököly Imre egyik kapitánya volt 1693-4. ben. (Thököly Imre naplója)”

4. “Nógrád Megyei Jegyzőkönyv, 1684-évi”... :“Szappanos, máskép Nagy János 1684-ben a nógrádi nemesek sorában található”

5. “A Szappanos család leszármazása és nemessége”, dr. Szappanos Sándor Ödön. Írta a “Magyar Családtörténeti Szemle” c. folyóirat részére, kb. 1940-ben.

6. “Két Pogány Közt, A Rákóczi-szabadságharc története”, R. Várkonyi

Ágnes, Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. l968. l08.old: a zsibói csata leírása

(1705 nov 11.) „... Négyszáz kuruc katona vett magának örökös lakást a

Zsibói-szoros hegyei között. Itt lelte halálát Szappanos István

ezreskapitány.”

7. “Kecskeméti Életrajzi Lexikon”, Péterné Fehér Mária, Szabó Tamás,

Székelyné Kőrösi Ilona. Kecskeméti Lapok Kft. 1992. Hosszasan leírja

Szappanos István (1818—1917) és Szappanos Sándor (1857—1934) életrajzát

a 228. oldalon.

8. “Kecskemét Régi Nemes Családai”, Szappanos Károly, Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda RT. 1944., 12-13.old.

9. “A Szappanos Család”, Szappanos Károly, Első Kecskeméti Hírlapkiadó— és Nyomda RT. 1928.(l. kiadás), 1940 (2. kiadás)

10. “Családi Legendárium”, l., 3. és 4. fejezet, Szappanos Jolán, Bugac 1975. Kézirat.

11. “A kecskeméti kálvinista Szappanos Család Legendáriuma”, Szappanos István, Cleveland USA, 1985. Kézirat.

12. “Grosses und allgemeines Wappen Buch”, vierter Band XII., amit J. Siebermacher állított össze: “Adel vom Siebenbürgen”, Verlag v.Bener und Raspe, Nürnberg 1898, Tafel 161. A 223.-ik oldalon.

13. “A Királyi Könyvek, 1527-1867”, Illéssy Petkó, (Országos Levéltár Bp.) “Szappanyos alias Koncz (Szabolcs vm.) LXVI. L.R. 274. Bécs 1835 márc.5. “Nemességét igazolta Koncz alias Szappanyos család.”

14. “A Szappanos Család Története”, Gömöry Katalin, 1983. Kézirat.

15. „Emlékek a Szappanos családról”, Szappanos Sándor ny. árvaszéki elnök, Kecskemét 1930.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

m

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

casino online dmsiu

(Aoppdutisp, 2018.07.06 12:20)

online gambling <a href="https://onlinecasinoplay.us.org/">casino slots</a> online casinos <a href=" https://onlinecasinoplay.us.org/">gsn casino slots</a> | [url=https://onlinecasinoplay.us.org/]online casinos for us players[/url] [url=https://onlinecasinoplay.us.org/]online gambling[/url]

halaszattila.fafarago@gmail.com

(Halász Attila fafaragó, 2010.12.22 18:56)

Kedves "Mindenki" aki a Szappanos nevet viseli!

Munkához anyagot gyűjtve találtam erre az oldalra véletlenül, de ha már itt vagyok, engedjék meg, hogy felajánljam önöknek szolgálataimat!
Idestova több mint 20 éve foglalkozom fafaragással, azon belül pedig saját tervezésű barokk, reneszánsz, rokokó faliórák készítésével, valamint cégérek, város, megye és családi címerekkel. A teljesség igénye nélkül említenék néhányat:
Budafok-Tétény Önkormányzatának kerületi címere,
Nagy Magyar címer Budafok Önkormányzatában,
Gajdos Pincészet címere,
Csörnyeföldje címere,
Tárnok Önkormányzat címere,
Desseffy család címere,
Kemény-Molnár családok címere stb...
Nem ebből élek, de mivel nagyon szeretek faragni és a családi címerek faragása kiváltképp közel áll a szívemhez, szívesen készítek címereket olyan embereknek, akik fontosnak tartják a hagyományok, az őseink emlékeinek megőrzését és tisztelettel tekintenek felmenőikre. Amennyiben bárki önök közül szeretné, ha otthona falán egy faragott címer hirdetné, honnan is származik, vegye fel velem a kapcsolatot, szívesen küldök néhány képet az általam készített órákról, címerekről.
Baráti üdvözlettel: Halász Attila fafaragó
halaszattila.fafarago@gmail.com